Kedves Olvasó! 

33 éves vagyok, van egy fél éves babánk (a továbbiakban Babu), és van egy szerető férjem (nem szeretőm és férjem :) ). Augusztustól heti egy napot már home office-ban dolgozok a pénzügyi szférában. 

A múlt hónapban kaptam kézhez a személyiség-tesztem eredményét. Háááát... Röviden összefoglalva: semmi új, de mégis elgondolkodtató az eredmény. De fogjuk fel úgy, hogy van hová fejlődni. Stresszkezelés zéró, örökké megfelelni vágyás, kiégés... Kérdeztem, hogy mit lehet tenni ilyenkor. "Hát Önnek alkotni kell, de extrovertáltan!" jött a válasz. Aham. Az biztos jó lesz. Csak tudnám hogyan kell.

Ekkor jött az ötlet, írnék valamit. De nem a szakmáról és nem a melóról. Segíteni is szeretnék, mert nem akarok öncélúan írni. Hasznos szeretnék lenni. Írok Baburól! A laza babázásról, és arról, hogy egy nő nemcsak anya, hanem feleség, dolgozó nő, barátnő, önkéntes, stb. is egyben és ezt valahogy jól össze kell hangolni. És bizony néha jól jönnek a tippek, és az ötletek. 

Az általam leírtak "csak" saját tapasztalatok. Nem tudom megmondani a tutit, mert minden baba, minden apa és anya más, és mást akar. Mindenkinek magának kell megtalálni a JÓT. Anno én örültem volna egy ilyen blognak, ami struktúráltan segíti a babavárást, az első babás időszakot, és tippeket ad, hogy hogyan lehet jól lenni az összes szerepemben úgy, hogy már hárman vagyunk.  

 Nemcsak anya